Vér csordul ki ereimből,
S penge esik le kezemből.
Forró vérem ömlik a földre,
Ha ez nem használ, a fegyver is töltve.
Nézem ahogy az életem folyik ki belőlem,
Közben örülök, mert magamat megöltem.


Lassan sétálok át a hídon,
a köd leszáll, mert hívom.
Hideg szél fújja a hajamat arcomba,
s nyilaló fájdalmat érzek a hátamban.
Nem merek hátranézni,
mert tudom, a halál fog a szemembe nézni.
Ezért csak lehajtom a fejemet,
s nézem földre hulló véremet.
Érzem elgyengült testemet,
s kínban úszó lelkemet.
Ki mögöttem állt, csak hallgatott;
nem értette miért nem jajgatok.
Térdre borultam, s úgy szenvedtem;
majd véremben elterültem.
Így történt hogy elhagytam e világot,
a halálnak háttal láttam meg a másvilágot.