Nélküled...

Annyira fáj, hogy nem vagy itt velem,
hogy nem ölelhetlek kedvemre, szívem.
Ezt az estét is egyedül töltöm,
de a fényképedet párnám alatt őrzöm.
Ha kézbe veszem, s nézegetem,
megfájdul a szívem, majd visszateszem.

Lassan elalszom, az éjszaka veled álmodom,
majd ha reggel felkelek, könnyes szemmel kérdezem:
- Miért nem vagy itt velem?!
Bármit kérnél, én megtenném,
ha végre mellettem lehetnél.

Mikor itt vagy velem, minden olyan más,
rajtunk kívül nem létezik más.
Rajtad kívül nem kel nekem senki,
csak szeretnék veled kettesben lenni.