hello.

Szia.
Miként e 80. bejegyzést írom, töprengek azon, amit nem értek, illetve akit nem értek.
6.ban ismertem meg, szval lassan két éve ismerem ezt a személyt. Elején furcsállottam,hogy alig jön be suliba, de volt oka rá. Keztem nagyon megszeretni, egészen jó barátok lettünk. 6. osztály végén, minden nap kb egymásnál aludtunk. Jó kis barátság volt, míg össze nem vesztünk, de úgy,hogy az nyár végéig tartott. Most 7.ben nem tudom milelte. Első félévben elvoltunk ő volt a "csajom" meg minden. Mostanra kezdenek,úgy elhajlani a dolgok,hogy félek, nyárra megint elveszítem.
Nem mondom,hogy én nem vagyok hibás ebben a dologban,de ő is az ok része. Nem értem a gondolkodását. Akiről eddig rosszakat mondott, meg minden, azzal ma egész nap együtt volt és nem először fordul elő ilyen.. Ez nagyon rosszul esik.Ma mindezt azért,mert tegnap mondott valamit, amire én bepofáztam az illetőnek, és hát, nem volt jó ötlet.... Sokszor teszünk olyat,amit később megbánunk. Ezt most megbántam, de nagyon. Aztmondta nem utál. De közben nem is szeret szerintem. Vmi megváltozott, csak tudnám mi, és jobbá tehetném, mert ő nekem nagyon fontoss, és több mint egy barát.:/
Az illető, tudja,hogy róla van szó, és most hozzád szólok.
Magyarázd el nekem,hogy mi változott, meg egy-két nap óta?
Eleged lett belőlem? Elhiszem.
De kérlek hadd tegyem jóvá.
Mond el,hogy megértsem.
Írj msnen kérlek.
Szeretlek.
"Értsd meg,hogy kellessz nekem, ne menj el! Mindent, mi rossz volt, felejts el! Megbántam mindent, mit tettem.Mindent,mit elkövettem ellened, vagy fájt neked."
"Az élet nem fáj, egészen addig,míg el nem kezdessz agyalni,hogy mennyire megváltoztak a dolgok, hány embert vesztettél el, és hogy mennyi volt ezek közül a te hibád."
Tisztán emlékszem minden apró pillanatra,minden emlékére, mozdulatára, mosolyára.
Naponta felidézem újra és újra, mert engem már csak ez éltet,hogy a hiányát elviseljem.
Ennyi. Puszi.

tökéleteség.

Ebben a világban senki sem tökéletes.Igazságtalan is lenne velünk/másokkal szemben.Végülis mi is lenne a tökéletesség? Gazdagság,Szépség,Márkás ruhák,Drága utazások? és hol marad a belső? hisz az is fontos. Attól még hogy szép vagy és gazdag nem biztos hogy jófej és aranyos.Valahogy nekem többet ér az,hogyha valaki jófej, lehet vele beszélgetni , értelmes.Hiába törekszel arra, hogy tökéletes legyél,ez lehetetlen.Megkérdeztem pár ismerősömet mit jelent neki a TÖKÉLETESSÉG :
Egyediség-Ugyan egy idő után biztos, hogy valaki leutánozna. Nincs olyan, hogy egyediség!!!
Különlegesség-Valahol mindenki különleges, csak meg kell keresni hogy miben:)
Utánozhatatlan-Ez kb. egyenrangú az egyediséggel.
Szép-Mindig lesz nálad szebb,mindig lesz olyan aki jobban tetszik mint saját magad.
Egoista(ez nem tudom hogy jött a tökéletességhez,talán önbizalmat szeretett volna)-Utálom az egoista embereket,szerintem valahol taszitó hogy magát “isteníti”
Önbizalom/Magabiztosság-Van,akit még igyis el lehet bizonytalanítani, de irigylem azokat akiket senki se tud befolyásolni..én is igyekszem igy tenni.:)
Jó alak-Mindenkinek más a szervezete.Van aki sovány és bár mennyit eszik úgy is marad és van,aki teltebb és hajlamos a hízásra, ez emberfüggő.

10 embert kérdeztem meg és nagyjából ugyanazt sorolták fel.Ilyenkor rájöttem,hogy az emberek még a butaságot/tudatlanságot is válalnák ha KÍVÜL tökéletesek lennének …és ez szerintem szégyen.

fáj

Valami sose változik.Van akit az után is tudunk szeretni hogy darabokra törte a szívünket.De miért? Evvel csak megneheziti az életünket.Fáj a szívünk és nehéz elfelejtenünk.Mindehol Őt látjuk.Probálunk nem gondolni rá, de lehetetlennek tünik.Ez talán azért van mert olyan erős volt köztünk a kapcsolat, hogy még akkor se szakadt meg mikor mebántott.Utáljuk őt, utáljuk amiért még mindig oda vagyunk érte, amiért még mindig szeretjük.Viszont amikor megkérdezzük magunktól: Tényleg utálom?, a válasz egyértelműen nem.Ilyenkor még jobban fáj. Fáj az, hogy elismerjük azt, hogy szeretjük.Vele akarunk lenni, csak vele.Képtelenség elfelejteni, de a tudattal is nehéz élni, hogy Őt mindigis szeretni fogjuk.

Versem

Zokog a lelkem

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohasem leltem,
Zokog a lelkem
Keresek valakit s nem,tudom ki az?
A percek robognak,tűnik a tavasz
S nem tudom ,ki az?
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyeim csorognak majd ki apadnak
Vágyak magukkal messzebb ragadnak
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik semmit se látok
Akkor megállok.
Tovább nem végyom arra az egyre.
A végtelenbe

Hisz tudod csak Te vagy nekem!
Immár megint találkoztunk,
Huncutan rámnéztél
és mosolyogtál
Ráadásul nem is egyszer hanem többször
S ugyan ezt tettem én is
Miközben barátom ki azt
hiszi szeretem mellettem
ült, s ölelgetett.
De nem érdekelt
Csak Te voltál nekem
és tekinteted,mivel csábítod a nőket
Nem bírok neked ellenállni
ezt sosem tagadtam
De hisz Te is tudod
Ahogy Rád nézek,
ahogy beszélek veled,
ahogy csókollak
S miattad hagyom el
azt aki szeret.
De mivel nem szeretem
ezért nem is érdekel