Becsukom a szemem fekete minden,kinyitom,de nem változik semmi sem.Fekete ég,fekete esső,vérzik szívem,rendet tenni már késő.Ablak előtt ülök,fekete az ég is.Üvölt a csend,üvöltenék én is.Sír az ég,sírnék én is.De inkább kussolok s könnyem nyelem le még is...Ágyamra fekszek,a plafont nézem,múltra vissza gondolok,s vérezni kezd szívem.Vérezni kezd,s abba nem hagyja,sírva gondolok a fájó múltra.Sírva gondolok,mert fogtad két kezem,mosolyogva hazudtál,nem engeded el sosem.Elengedted még is,hazudtál nekem...hazudjak most én is kedvesem?Vissza gondolok a fájó pillanatra,mely szívembe égett,sírva fekszem ágyamon,s pokol tűze éget.Felemelkedem,az ablakon kinézek,S sírva látom,fekete fekete minden...